A karácsony a legnagyobb társadalmi méretű ünnepkör, kiemelkedik a családi rituálék közül is, ugyanakkor nem sok írás, szakirodalom érhető el a témában. Itthon Elblinger és Bernáth végeztek jelenségfeltáró kutatást a karácsony családi életben elfoglalt helyével kapcsolatban. Megerősítették a karácsony jelentőségét családszerkezettől, iskolázottságtól és vallásosságtól függetlenül. Korábban a Vigilia című keresztény szellemű folyóiratban olvashattuk Kézdi, Elblinger más írásait. Én is ezekből merítek.

Az ünneplés képessége és szükséglete több dologhoz kötött, például ahhoz, hogy saját végességünk tudatával létezzünk, és a véges létezésünkre tárgyként tudjunk nézni. Elblinger idézi Hernádi Miklóst: „az idő elfogyása azonban csak az egyéni életút szempontjából értelmes (és fájdalmas) elgondolás. Csak az egyének ideje fogyhat el, a közösség, a társadalom idejének soha nincs vége. Az ünnepek úgy erősitík meg az egyént egzisztenciájában, hogy sorsát az időtlenség (a kipusztíthatatlan közösség) távlatába helyezik.” Valami mégis csak örök?!

Mi is a karácsony? Benne van a pogány hiedelemvilágnak a téli napfordulóval kapcsolatos foszlánya, a keresztény ünnep vallási töredéke, családi és fogyasztói ünnep. Tehát a karácsony jelentése, szimbólumrendszere egyáltalán nem egységes. Világi és szakrális elemek vegyülnek egymással.

Minden kulturális ünnep magában hordozza az adott kultúra ellentmondásait és feszültséggócait. Kézdi szerint az ünnep az identitást* teszi próbára. Az identitás – zavarban lévő ember az ünnepek alatt ráébredhet elidegenültségére, lélektani krízisbe sodródhat. Tipikus jelenség lehet a karácsonytól való félelem. A szülői, gyermeki, férfi – női szerepek zavarai, az ebből eredő szorongás, a személyek közti kommunikációs nehézségek és hibák okozzák a félelmet az együttléttől. A másik ilyen a magánytól való félelem. Ekkor az ünnep a hiányok és veszteségek szimbólumává válik. A megoldási kísérletek változatosak, például: kompenzáció fogyasztással, ajándékozással; az ünnep elhanyagolása, tagadása; aztán a barátokkal, ismerősökkel töltött ünnep semlegesítheti a veszélyes családi intim helyzeteket. A karácsonyi zavar a család intézményének válságjeleként is értelmezhető.

A karácsony a születés és anya történeteket is előhívja. Ezek lehetnek pozitív élmények, mint a várakozás, a találkozás és negatívak is, mint a veszteség, bánat. Egyszerre lehet boldog és szomorú, őszinte és cinikus. Úgy tűnik a karácsony lélektanilag ambivalens.

Karácsony a béke ünnepe?  Sokak szerint a legfontosabb értékünk a családi harmónia. A karácsony sokszor mégsem ezt üzeni. Ha karácsonykor nem demonstráljuk a vásárlóerőnket, akkor kockáztatjuk, hogy a társadalmi „alacsonyabb rendűségünket” ismerjük el mások előtt. Presztizsből  vásárolunk. A nem hétköznapi termékek ünnepi felhalmozása nem más, mint egy vágyott identitás felvétele. Ebben a cselekedetben az ajándékok és fogyasztási cikkek egyfajta „identitás- protézisként”, a társadalmi ranglétrán felfelé irányuló én – kiterjesztés eszközévé válnak.

Másik üzenet a „jobbá válás – újjá születés, a méltóságos – alázatos élet”, de a másik oldalon ott a „nyertesek vagy lúzerek vagyunk-e” értékrendszere is. Az üzenetek fő törésvonalai, a megkettőzöttség állapota a vallási jelentések és a fogyasztói életmód egymásnak feszülése mentén alakulnak ki.

Viszont a kulturális identitás megőrzésében fontos szerepet játszik a kontraszt- állítás technikája. Következésképp: a külső személytelen világ, presztizs- fogyasztásban versengő működését bepanaszoljuk, ezzel bíztosítva a kontrasztot. Ettől a kötődési kapcsolatainkat különlegesnek érezzük, melegséget jelent a számunkra, míg a külvilág hideg és zord. Létrejön a „szerető család, meghitt otthon” képzete. (Ez csak illúzió?)

A szeretet ünnepe? Egyre elgondolkodtatóbb kérdés. Tűnödjünk el mit jelent számunkra a karácsony, mit üzen és milyen érzéseket vált ki.

*Szómagyarázat: nincs egységes definíció ma sem az identitás fogalmára, Kézditől idézve: az identitás elméletek személyes identitást és szociális identitást különböztetnek meg. Személyes: tapasztalatok alapján, élettörténet. Míg a szociális: meghatározó kategóriákkal ragadható meg: szerepek, melyek a társadalmi helyzethez kötött viselkedéskomplexek.

Spaits Annamária

Felhasznált irodalom:

Elblinger Cs. & Bernáth L. (2013). Ünnep és családi identitás. Pszichológia. 33.évf. 1.sz. 61 – 79.

Elblinger Cs. (2011). Identitás-konfliktusok a karácsonyfa alatt. Vigilia. 76. évf. 12.sz. 895-900.

Kézdi B. (1992). Karácsonyi identitás – zavarok. Vigilia. 12.sz. 941-945.

Kézdi B. (1998). Karácsonyi narratívák. Vigilia. 12.sz.

Kopp M. (1992). Békesség óhajtás. Vigília. 12.sz. 902-905.