Egy angol blogot olvastam épp a szombat délutáni ejtőzés közben, ami a kudarchoz való hozzáállásról szól, illetve ezzel kapcsolatosan arról, hogy mi tesz valakit sikeressé. A blog írója énekoktatással foglalkozik, mindezt DVD-n megrendelhető, vagy online letölthető oktatóvideókon keresztül teszi. A szóban forgó posztot két üzenettel nyitja. Az elsőt egy nő írta a videók megrendelésével, és az oldalra történő regisztrációval kapcsolatban:
,,Megrendeltem a videókat, az oldalra legalább 20-szor próbáltam belépni, de nem sikerült, nem működik. Feladom. Kérem vissza a pénzem."

A második üzenet egy 64 éves férfitől származik, aki azóta nem énekelt, hogy az iskolai kórusban azt mondták neki, hogy maradjon inkább csendben. Érthető persze a frusztráció az első esetben, amikor nem működtek úgy a dolgok, ahogyan várta, de egy egész csapat állt volna a nő rendelkezésére, akik a videók eladását intézik, és akik technikai kérdésekben segíteni tudtak volna, ha jelezte volna nekik a problémát, amit viszont nem tett meg.

A második üzenet küldője egy meglepően gyakori okból adta fel: azért, mert valaki mondott neki valamit. Gyermekként persze érzékenyebbek vagyunk arra, amit mások mondanak, de a közös mindkét esetben az, hogy feladták. Az, hogy emberként hajlamosak vagyunk arra, hogy feladjuk nem meglepő, ha a fejünkben élő gátló hiedelmeinkre gondolunk. Lehet, hogy van egy elképzelésünk arról, hogy mennyi ideig érdemes valamivel próbálkozni, vagy egyszerűen csak rosszul tűrjük a kudarcot. De miért is? Mi is a kudarc?

,,A kudarc rossz dolog" (?)

Sokan gondolják úgy, hogy a kudarc rossz dolog. Nemrég még én is közéjük tartoztam, és néha még előfordul, hogy megfeledkezem arról, hogy ez egyáltalán nem igaz. Számomra legalábbis semmiképpen. Ha sikeres szeretnél lenni, javaslom, hogy kezdd el fontolgatni, hogy másképp tekintesz a kudarcra és a hibázásra. (Vannak persze kívülről sikeresnek tűnő emberek, akik rettegnek a kudarctól és a hibák elkövetésétől, de vajon ők a sikerüket mennyire tudják élvezni?).

Az önbeteljesítő jóslat lényege, hogy azt kapod, amit vársz, aztán pedig mutogatod a bizonyítékot a meggyőződéseidre, hogy hát te nem megmondtad? Ez igaz a kudarcra is. Valójában a kudarc önmagában se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak van. Attól lesz valamilyen, amilyen értelmezést te adsz neki. Ha azt gondolod, hogy a kudarc jó, mert közelebb kerülhetsz általa egy helyzet megoldásához, akkor valószínűleg igyekszel majd minél többet tanulni belőle, és ahelyett, hogy elkeserítene, arra ösztönöz, hogy más oldalról közelítsd meg a dolgot. Ha azonban azt gondolod a kudarcról, hogy rossz, vajon mennyi az esély arra, hogy újra nekiállsz egy már sokszor kudarcba fulladt dolognak?

Thomas Edison, a villanykörte feltalálójának példáját talán te is ismered (és most tekintsünk el a Nikola Teslával való versengésétől, és az ehhez kapcsolódó dolgoktól, és vizsgáljuk meg kizárólag Edison kitartását). Edison már valahol a 3000. kísérletnél tarthatott, amivel még szintén nem sikerült világításra bírnia a villanykörtét, amikor megkérdezték tőle, hogy nem unja-e még a próbálkozást, hiszen már megint belebukott. Unta, vagy sem, a válasza valahogy így hangzott: ,,Nem buktam el 3000-szer.  Sikeresen kizártam az anyagok kombinációinak 3000 módját, ami nem működik. Nagyon sokan azért buknak el, mert nem jönnek rá, milyen közel is voltak a sikerhez."

A barátom pont a minap tett egy ehhez kapcsolódó megjegyzést, amikor az új területek felfedezéséről, és a próbálkozás fontosságáról beszélgettünk a munka esetében. Azt mondta, hogy az informatikában rengeteg új, ismeretlen terület van, és valójában az lesz jó a munkájában, aki a létező összes (vagy legalábbis) minél több hibát elköveti, és tanul az adott területen ezekkel kapcsolatban tapasztalt reakciókból.  És ez csak egy olyan terület, ahol a hibázás szinte kívánatos.

Mindig csodáltam, amikor valamit programozott, ami nem akart működni, már órák óta csinálta, és már lehet, hogy két órával azelőtt úgy tűnt, mintha mindent átnézett volna, valami mégsem akart működni, de újabb és újabb módokon próbálta megoldani, egészen addig, ameddig sikerült. És úgy tűnik, hogy mindig vannak újabb, és újabb módok. Edison tevékenysége is erről tanúskodik.

Az ő motivációja a villanykörte esetén persze kivételesen erős volt, lévén, hogy állítólag félt a sötétben, emellett pedig munkamániás is volt, ami elég jó kombináció a villanykörte működőképessé tételéhez. Egy pillanatra még térjünk vissza a sikerrel kapcsolatos felfogásához, és egy olyan meglepő mondatához, amit gyakran hangoztatott: ,,Mindig is féltem azoktól a dolgoktól, amik már elsőre működtek."

Tehát nem elég, hogy 3000 sikertelen próbálkozást egyáltalán nem könyvelt el kudarcnak, még talán örült is neki, ha elsőre valami nem működött. Fel is találta a villanykörtét, meg még 1092 más dolgot. (Illetve nem mindet ő, de sikeresen a saját nevéhez kötötte ezeket a dolgokat, azt is mondhatnánk, hogy továbbfejlesztett, vagy lenyúlt egy párat).

De most lépjünk túl a személyével kapcsolatos dolgokon, és szűrjük ki azt, amit az ő életéből tanulságként a magunk számára levonhatunk a sikerrel kapcsolatban. Ez pedig a próbálkozás. Valójában addig nincs bukás, nincs kudarc, ameddig fel nem adjuk. Lehet, hogy vannak sikertelen próbálkozások, de a siker mindaddig lehetséges, ameddig nem modtunk le róla. Egy világbajnoki döntőn a sorozatos sikertelen próbálkozás, és nagy nyomás ellenére sem mondhatják azt a versenyzők, hogy feladják a vége előtt 10-30-45 vagy akárhány perccel, hiszen hányszor előfordult már olyan, hogy egy vesztesnek tűnő végül mégis nyert.

Nemrég otthon voltam, és bár nekünk a párommal nincs tévénk (mert számunkra értelmetlen), ilyenkor álatlában félreteszem a tv-vel kapcsolatos hozzáállásom, és leüök a családdal nézni valamilyen ,,jópofa" (általában IQ-csökkentő) műsort. Ez a legutóbbi alkalommal sem volt másképp. Egy nyugdíjas nő az Egy perc, és nyersz nevű ügyességi játékban valami nagyon inspiráló dolgot mutatott, amit a játék elején egyáltalán nem néztem ki belőle.

Ebben a játékban egy perc alatt kell valamilyen fura ügyességi feladatot teljesíteni - például 3, nem egyformán megtöltött, vízzel teli pohár tetejéről átfújni a szemközti pohárba egy pingponglabdát, viszont a feladatok egy része nem ritkán fizikai erőt és állóképességet is követel - , és őszintén szólva nem gondoltam, hogy a 3. feladatnál is tovább fog jutni, vagy hogy egyáltalán addig eljut.

Ezek álatlában olyan feladatok, amiket többször kell megcsinálni, mint a példában, háromszor.Eközben kiabál a közönség, a játékos hozzátartozói magukon kívül vannak (és nem félnek ezt nekünk, nézőknek sem megmutatni), és minden figyelem a játékosra irányul. A nyugdíjas nő azonban nem esett ki a 3. feladatnál, hanem az átlagnál jóval tovább jutott, és egy egészen kellemes összeggel szállt ki végül a 6. feladat sikeres teljesítése után a játékból.

A 6 feladatból legalább három az utolsó másodpercekben sikerült neki sokszor úgy, hogy az egy perc nagy része már lement, tele hiábavaló próbálkozással, de egyszer sem láttam, hogy feladta volna egy pillanatra sem. Rendületlenül próbálkozott akkor is, mikor a többség valószínűleg már feladta volna, mert már szinte lehetetlennek tűnt, hogy teljesítse abban a hátralévő, nagyon rövid időben. És mégis sikerült neki. Talán Edisonnak tényleg igaza van abban, hogy sokszor közelebb vagyunk a sikerhez, mint gondolnánk, még akkor is, ha éppen egyáltalán nem úgy tűnik.

Scott Dinsmore külön részt írt a Nem szó szerepéről a siker és a kudarc tekintetében, vagyis a visszautasításról. (Ebookját hamarosan ingyen letöltheted a honlapon az Inspiráló anyagok menüpont alatt magyarra fordítva, ha tudsz angolul, akkor pedig itt már fenn van.) Úgy tűnik, a sikeres emberek a kudarcot a tanulási folyamat részének tekintik, és a sikertelen próbálkozásoknak, vagy a visszautasításnak szinte már örülnek is, mert ez azt jelenti, hogy közelebb kerültek általa a megoldáshoz. Edison legalábbis így tekintett a 3000 sikertelen módra. Ezekről legalább már tudta, hogy nem működnek, így ezeket kizárhatta.

A kudarc csak akkor rossz, és az erőfeszítésed csak akkor hiábavaló, ha nem tanulsz belőle. Eljött az idő, hogy Te is másként tekints rá. Ha még mindig nehezen megy, és tudsz angolul, javaslom, nézd meg Morty Lefkoe Mistakes and failure are bad című ingyenes videóját. Segít, hogy másképp tekints a hibákra és a kudarcra. mire végig nézed, megváltozik a véleményed, nekem legalábbis megváltozott.

Hogyan lesz a kudarcból siker?

Per Bristow, a cikk elején említett blogbejegyzés szerzője a következőképpen folytatja a 20-szor próbálkozó online vásároló és a 64 éves, rossz iskolai tapasztalata óta nem éneklővel kapcsolatos gondolatait:

,,Van, aki azt mondja ,,én rendelek online", van aki azt, hogy ,,de hát mások leszúrtak emiatt már". Mások azt mondják ,,nincs hozzá tehetségem", mielőtt nekiálltak volna legalább megpróbálni.  Sok esetben a félelmek és gátló hiedelmek még csak nem is múltban történt negatív tapasztalatokból származnak, csak valamin, amit mondtak nekik. És akkor mi van, ha így volt? Ez most akkor meg fog téged állítani abban, hogy megtapasztald a jó dolgokat az életben? Ha egy rossz filmet megnézel, akkor egy jót már nem is nézhetsz meg? És akkor mi van, ha korábban már megaláztak? Isten hozott a klubban. Ez tényleg megállít téged abban, hogy megtapasztald az örömöt és a szeretetet az életedben?

Ezek után talán te is rájössz, hogy a siker NEM jön úgy, ha mindig ugyanazt az egy dolgot teszed újra és újra. A sikeres emberek alkalmazkodnak. Megpróbálni belépni egy weboldalra 20-szor ugyanúgy segítségkérés, vagy új módszerek kipróbálása nélkül tulajdonképpen elég valószínű, hogy sikertelenséghez vezet." Tehát meg kell tanulni alkalmazkodni a körülményekhez, és ha az egyik próbálkozás nem vezet sikerre, akkor másik módot keresni, ahogy Edison, vagy az Egy perc, és nyersz játkosa sem mondta azt, hogy ,,hmm, elsőre nem működött, nem lehet megcsinálni". Az alkalmazkodás természetesen nem azt jelenti itt, hogy feladjuk önmagunkat, vagy az eredeti célunkat, épp ellenkezőleg. Egyszerűen csak új utakat keresünk a megvalósításhoz.

Téged milyen rossz tapasztalat tartott már vissza a sikertől és mit teszel azért, hogy sikeres lehess az adott dologban? Hány próbálkozás után adsz fel valamit? Milyen olyan személyes történeted van, amiben a kudarcot végül sikerré változtattad? Mit gondolsz a sikerről, és mit a kudarcról?  Oszd meg velünk a kommentekben!

Hunor Dóra