Túl sok dolog van, amik között nem tudsz választani?
Nem tudod, mi alapján válassz?
Kevés időd van?

Akár alkalmazott vagy, akár vállalkozó, bármi is a munkád, sőt akkor is, ha nem dolgozol, döntéseket kell hoznod nap mint nap. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy el kell döntened, mivel töltöd az idődet. Na most, ha neked mindegy, hogy mivel töltöd az idődet, akkor ne olvass tovább. Ha nem mindegy, akkor talán neked is sokat segít, amiről Derek Sivers ír, ez pedig a következő:

,,Ha valamire nem azt mondom, hogy 'NANÁ!', akkor azt mondom, 'Nem'. Amikor arról kell döntenem, hogy elkötelezem-e magam valami mellett, és nem érzem azt, hogy 'Wow! Az fantasztikus lenne! Mindenképpen! Naná!', akkor a válaszom, 'Nem'.

Amikor a legtöbb dologra nemet mondasz, teret hagysz az életedben annak, hogy olyan új dolgokba vesd bele magad, amik kiváltják belőled a 'NANÁ!' - érzést." (Derek a HELL YEAH kifejezést használja, tőlem ez a fordítás tellett, de ez a kifejezés valójában ennél erősebb, valahogy úgy lehetne fordítani, hogy 'MÁR HOGY A FENÉBE NE!')

,,Mindannyian elfoglaltak vagyunk. Eddig túl sokat vállaltunk. Az a kiút, hogy kevesebb 'Igen'-t mondunk."

Ezután példákat hoz fel a saját életéből. Az egyiknél például egy új alkalmazottat keresett, de egyik jelentkezőre sem tudott egy lelkes 'NANÁ!'-t mondani, csak szimpla 'Igen'-t, ezért új toborzási módszerrel próbálkozott, és végül megtalálta a megfelelő embert, akivel azóta is imád együtt dolgozni.

Egy másik példában arról ír, hogy el kellett volna mennie három zenei konferenciára, de egyik sem lelkesítette fel annyira, ezért végül mindhármat lemondta, amivel 12 szabad napja lett, aminek nagyon örült.

Gondolkozz el egy pillanatra, hátha találsz te is ilyen példát: Mikor volt utoljára olyan, hogy nem tudtál mellszélességgel dönteni valami mellett, hallgattál erre az érzésre, és inkább nemet mondtál, és valami olyat csináltál helyette, amit igazán akartál?

Lehet, hogy mélyre kell ásni az emlékeid között, de ha nem jut eszedbe ilyen, talán még inkább itt az ideje elgondolkozni azon, hogy mire is mondasz igent legközelebb, és amikor ezt megteszed, mennyire figyelsz majd oda arra, hogy hogyan érzel valójában a dologgal kapcsolatban.

Vannak persze ellenpéldák (mert persze, hogy kapásból ez jut eszembe:)). Például a párom tavaly nyár elején egy kalandparkba készült a céges ismerőseivel, és mondta, hogy menjek velük. Már többször találkozott velük munkán kívül, és hívott engem is. Az első ilyen alkalmat kihagytam, amikor is egy folyóparti grillpartiról maradtam le, mert féltem új embereket megismerni. Ez persze hülyeség, mert úgy lesz valakiből ismerős, hogy először megismerem, de akkortájt nehezen küzdöttem le ezt a félelmemet, és emiatt nem mentem el. Épp készültem lemondani a kalandparkot az indulás előtt hasonló okból, de végül - ki tudja miért - nem tettem.

Ennek köszönhetően megismertem egy nagyon jó társaságot, akikkel az első perctől kezdve megtaláltuk egymással a hangot, ráadásul ekkor voltam először kalandparkban, ami nagyon belopta magát a szívembe, szerintem fantasztikus módja a határaink feszegetésének, nálam legalábbis. Szóval a tanulság, vagyis amivel Derek elgondolását kiegészíteném az az, hogy a félelmet érdemes kiszűrni az egész folyamatból, és ha csak emiatt gyengül a 'NANÁ!' szimpla 'Igen'-re, akkor újragondolni a dolgot.

Ha felmerül bennünk a gyanú, hogy nagyon tetszene valami, de a félelem tart vissza tőle, feltehetjük magunknak azt a Scott Dinsmore által rengeteget hangoztatott kérdést a helyzetre vonatkozóan, hogy Mit tennél, ha a körülötted lévő emberek egyszerűen nem engednék, hogy a dolgaid ne sikerüljenek? Tehát ha mindenki támogatna, és nem hagynák, hogy bármibe is belebukj, akármilyen szempontból. Képzeld el, hogy még ez esetben is csak egy határozatlan 'Igen' e a válasz, vagy már egy 'MÁR HOGY A FRANCBA NE?!'.

Derek Sivers egy személyiség-fejlesztő könyv gyakorlatáról is ír: ,,...gondolj az életed különböző területeire (karrier, kapcsolatok, egészség, stb.) és pontozd őket egy 1-10-ig terjedő skálán aszerint, hogy mennyire vagy velük elégedett.

Az ezután következő lépés az, ami igazán lenyűgöző: ezután a könyv azt javasolja, hogy menj végig azokon a területeken, ahol 5,6,7, vagy 8 pontot adtál, és írd át 1-re! Soha sem kellene, hogy az ' annyira nem rossz'- szal megelégedjünk - ehelyett nézzünk szembe azzal, hogy mit is akarunk igazából.

Más szavakkal: Elég az 'Igen'-ekből. Vagy 'NANÁ!!' vagy akkor inkább 'Nem'."

Te mikor mondtál utoljára 'Nem'-et valamire, mert nem érezted, hogy 'NANÁ!', amit végül egyáltalán nem bántál meg? Mik azok a dolgok, amikre 'Igen'-t mondasz, pedig nem lelkesedsz igazán értük, és miért? Oszd meg velünk a kommentekben!

Hunor Dóra